MARcsi visszatért! MARcsi újra otthon!

Bevezetés

2014. 05. 17. 7:30 perc, és 236.682 km. Egy dátum és egy km-állás, melytől kezdve szeretett első autóm, A MARcsi új gazdájánál élte tovább életét. 

2017. 06. 15. amikor elindult haza (tréleren), és 

2017. 06. 16. az újbóli találkozás napja. 

3 év és 30 nap egymástól távol. Hogy milyen érzés volt újból látni egykori autómat, akivel 2 év 4 hónap 3 napot töltöttem együtt. Hát, hasonló, mint amikor azt a bizonyos utolsó MARcsi lábnyomot megtaláltam az udvarunkon. Egyszerre örültem és egyszerre volt hihetetlen is.

Otthon, édes otthon. MARcsi több, mint 3 év után tért haza. Állapota a beltérben és a külső esztétikai elemekben (pl.: fényezésben, karcok, rozsdásodás) nem sokat változott: ugyanúgy pompázik, mint amikor tőlem elkerült. Motorikusan viszont voltak problémák, melyen csak egy csere segített sajnos. Így az autó ugyanaz, de a szív új.

Előzmények

Anno, amikor elváltak útjaink a MARcsival, akkor sem maradtam információ nélkül róla, ugyanis újdonsült tulajdonosával kisebb-nagyobb időközönként, de lényegében rendszeresen egyeztettünk autóink állapotáról, arról, hogy melyikkel éppen mi van.

Így tudtam mindenről, mikor milyen szervizt kapott, mikor éppen hol járnak/jártak vele. Ebből az időszakból osztok meg egypár fotót:

Öröm volt látni, hogy az autó tiszta, gazdája megbecsüli. Sokat túráztak vele Magyarország és Németország szerte is, sőt, amikor a szíve megállt, akkor is éppen Németországban volt. 

Mivel tudtam, hogy mikor milyen szerelési munkafázison esett át, illetve, hogy a típusbetegségnek számító láncfeszítő és lánc is cserélésre került, így hidegzuhanyként ért ez év júniusában, hogy "sajnos rosszul alakultak a dolgok, a MARcsi kómában van." Amikor ezt először olvastam, nem hittem el, így újból neki kellett futnom, hogy elhiggyem: MARcsi szíve nem ver többé, az autó elárvultan - idestova 4 hónapja - rostokol Ilmenauban egy parkolóban. Tulajdonosa hosszas gondolkodás és vívódás után le is mondott róla. Túl sokba volt neki, és túlságosan belefáradt a feltámasztásba, illetve már a váltótípus is használatba volt. S bizony ők is megkönnyezték szegényt, csakúgy mint anno én...

No, de ez most nem az érzelmek ideje volt, hanem a tetteké. Nem volt kérdés, én megmentem az autót, nem hagyom pusztulni, ne adj Isten elbontani.

A kép 2017. júniusában készült. Ekkor már több, mint 4 hónapja állt egy helyben az autó. Körülötte szó szerint még a fű is kinőtt, nyárra még siralmasabb lett volna a helyzet. Akksi koppra lemerülve, viszont az autó nem ázott be, így nem kellett vödörszámra kimerni a vizet belőle, pedig mint tudjuk a beázás nagyon kényes terület.

Fékek körben berohadva, a beállt kézifék a bal hátsó kereket mozdíthatatlanná fékezte, vonószem a lökhárítóban. Amúgy annak ellenére, hogy 4 hónapja állt az autó, annyira nagyon lepukkant állapotban nem volt külsőre, és számottevő rozsda sem jelent meg rajta. (És még a Mi-24-es matrica is kitartott, ami még 2012-ben került rá! :-) )

Itt már tréleren. A kép számomra azért is volt szívbemarkoló, mert a MARcsi sohasem utazott tréleren, anno legkisebb rezdülése nyomán szaladtam a szerelőhöz, most pedig 870 km távolról nem saját lábán tér haza. Természetesen alig bírtam kivárni, hogy megérkezzen, elvégre a 3 év csak 3 év. De nemcsak én, hanem a család apraja-nagyja is lázba jött, hiszen mégiscsak egy családtagról volt szó, aki hosszú kalandos út után tér vissza hozzánk.

Az első teendő tehát a hazahozatal volt, utána jött az állapotfelmérés és a meglepetések időszaka...


Kómába kerülés állapota

...ugyanis minél jobban szétszedésre került, annál több minden derült ki. Az elsőnek feltűnt, hogy az autóban 0, azaz 0 liter olaj volt. Az olajszűrőházban, illetve később a karterben fémreszeléket találtunk. Az autóban nem volt kompresszió sem. Így a motor halálát, és MARcsi kómába esését, a motor olaj nélküli járatása, és elkopása, majd megállása okozta. Megnéztük a lánc és láncfeszítő rendben volt, a lánc nem ugrott át (így a vezérlés se krepált be.) 

Az utolsó szívverés amúgy úgy történt, hogy "elkezdett folyni belőle valahol az olaj, illetve az alapjárat is erősen ingadozni kezdett, míg nem idén februárban egyszer csak menet közben megállt a motor és innentől kezdve többet nem indult.

Az önindító teker, benzin van benne, de nem sikerült a motort beindítani.
Elvontattuk szervízbe, ahol először benzinpumpára gyanakodtunk (ez ki is lett cserélve), főtengelyjeladó, benzin nyomás is ellenőrizve, jut benzin a motorig, és a nyomás is megfelelő volt.
Aztán megállt a tudomány, felajánlották, hogy ha kérem tovább adják a BMW-nek..."

Tehát ingadozott az alapjárat, ment vele a tulajdonosa, majd egyszercsak snitt, motor leállt, és többet nem indult. Tekerni tekert, üzemanyag volt, mint később kiderült a diag során hibát nem dobott, de kész, megállt. 

Amúgy, amit még megtudtunk, hogy az alapjárat ingadozás, és az olajfolyatás és fogyás (?) a láncfeszítő és lánccsere után lett drasztikus mértéket öltő. Előtte az autó rendben volt, igaz zörgött már a motorban valami egy kicsit, de a lánccsere megelőzésképpen történt. Nos, hát sajnos így utólag, még jobban járt volna, ha inkább hagyja, mint kicserélteti, mert utána nemhogy jobb lett, hanem rosszabb.

Az alapjárat ingadozása, lefulladás oka részben lehetett a rossz lambdaszonda és a rossz légtömegmérő hibájából is. (Ezeket is cserélni kellett később, illetve megkapta a bontott motorét, mert abban újak voltak.) De az olajvesztés nyomán már egyéb alkatrészek is kezdhették megadni magukat (pl olaj híján a vanos).

Aztán a motor kibontása során derült ki, hogy a motorblokkba beletörtek egy váltócsavart, kettőnek pedig a menetét cseszték szét, ebben csavarok sem voltak. Mindez azért volt érdekes, mert 

1. a tulajnak erről az apró benézésről elfelejtett szólni a "szerelője", 

2. még nálam lett levéve a váltó anno, mert kettőstömegűt és váltót is cseréltünk, és akkor a saját szememmel győződhettem meg arról, hogy minden csavar a helyére ment. (A váltó amúgy mind a mai napig pontosan vált, nem úgy mint pl a 30i-mé, aminek kint marad 5.-ben a váltókarja, főleg hidegen. Váltót - kettőstömegű mellett - anno még azért cseréltünk, mert az enyémben, amivel vettem zörgött valami, s nem jöttünk rá, hogy mi okozhatja. Ellenben a bontóban egy 100.000 km futásteljesítmény alatti N42B20A-s motorú 18i-nek a váltójához jutottunk hozzá ünnepi áron! Nem volt kérdés a csere.)

Kiderült, hogy az olajjeladó is le volt programozva, azaz nem villant fel narancssárgán, hogyha minimum szintre csökkent, de azt se jelezte ki, hogy maga a jeladó romlott el (beindítás után egy ideig sárgán világít).

Amint derültek ki dolgok, úgy kezdtünk el egyre inkább arra gondolni, hogy sajnos nem az N-es motorok gyengélkedésével, hanem sokkal inkább szerelői nemtörődömség/hozzá nem értés okozta a kómát.

Amikor megérkezett, akkor még reménykedtünk hátha nem kell szívcsere, de aztán beláttuk, hogy itt további hibajavításnak értelme nincsen, itt cserélni kell az aggregátot.

Egy kis szerviztörténelem, az új szív és apróbb szerelések

Egészen a szívcseréig az alábbiak lettek cserélve a MARcsin, azaz az előző tulajdonosánál:

• benzinszűrő
• pollenszűrő
• lengőkarszilentek (lemförder)
• első-hátsó lengéscsillapítók
• szíjjak és szíjfeszítő görgők
• mindkét első ablakemelő szerkezet
• lánc és láncfeszítő
• szelepfedél tömítés
• kartergázszűrő

illetve Németországban a megállás után (részben fölöslegesen, de ki tudta ezt akkor)

• üzemanyagszivattyú

Plusz még az általam "hátrahagyott" állapothoz képest, annyi az újdonság, hogy egy BC (azaz fedélzeti számítógép) kar is beszerelésre került, ami mutatja például az átlagfogyit, megtehető km-t, és a külső hőmérsékletet.

Az új aggregáttal szemben az volt az elvárásom, hogy lehetőleg minél kevesebb kilométer legyen benne, legyen indítható kiszerelés előtt (lássam az autót, amiből jön, van-e hibakód, rángat-e, szépen jár-e, stb.), és legyen minél régebbire visszamenőleg lekövethető a szerviztörténete. Utóbbi azért volt fontos, mert nem egy újabb időzített bombát  akartam magamnak, illetve minden autómnál elvárásom volt és jelenleg is az, hogy minden dokumentáció, szervizpapír, számla, stb. legyen meg. Vagy ha ezek nincsenek is meg, legalább fel legyen jegyezve, hogy mikor mi lett cserélve.

Nos, a fenti elvárásokból a kevés km-es egyedül nem jött be, mert 200.000 km alattit kerestem volna, de be kellett látnom, hogy a realitások talaján állva a 200.000 km alatti 15 éves BMW-k ideje lejárt. Ha ilyen van, ott sokszor igaz, hogy "mese habbal", vagy ha igaz, akkor annak megkérik az árát. S noha megkérik, azaz van benne mondjuk 170.000 km, de ugyanúgy lánccsere előtt áll.

Az új szív paraméterei, amit a gondosan dokumentált szerviz, illetve MOT (angol műszaki vizsga) lapokról tudni lehet:

• Egy 2001. 11. 09-én forgalomba helyezett 318Ci-ben kezdett el először verni.
• 132.872 km-ig (82,563 mérföld) vezették a szervizkönyvét a BMW-nél
• 2013. 04. 19. = 84,015 mérföld
• 2014. 04. 14. = 96,736 
• 2015. 04. 27. = 116,100
• 2016. 04. 27. = 132,345 (~kb 212.988 km)
• 2016. 07. 20. = 135,431 mérföld volt benne.
• Amikor a szív kikerült akkor volt benne 144,158, azaz ~231.000 km. 
• Egy jó adag papírt kaptam a motorhoz (és az autóhoz), így megtudtam, hogy mikor volt légtömegmérő, olaj, pillangószelep, stb. cserélve rajta, sőt még azt is megtudtam, hogy 2017. februárjában új akksit kapott, ez került be amúgy a MARcsiba is.

Amit én/mi végrehajtottunk a motoron, illetve az autón:

• Az új motor összes tömítésének cseréje (pl.: a klasszikus vákuumtömítés, karter, stb.) ugyanis az volt az elvem, hogyha már új motort kap, akkor amíg kint van, könnyen hozzáférhető, addig minden legyen kicserélve rajta.
• Éppen ezért a karter is levétel után teljesen ki lett mosva, és tisztán került vissza (ez meg is látszik az olajon/olajszűrőn: megtett 1500 km óta is olyan az olaj, mint amikor belekerült: semmi mocsok, korom, alulról felkapott mocsok.)
• Aztán mivel kardinális probléma az N42-eseknél (de az N40, N46-nál is) a lánc és láncfeszítő, így ez is cserélve lett, noha a bontott motorban sem zörgött (még) a lánc.
• Természetesen 4 új NGK gyertyát is kapott, a szükséges pollen-levegő-olajszűrő + olaj (A.Z. Meisterteile 5W 40) mellett.
• Első két lengőkarszilent is cserélésre, illetve a klíma is feltöltésre került.
• A beragadt fűtéscsapot cseréltük, és a szervó olaja is cserélésre került. (Természetesen a motorcsere miatt a fagyálló hűtővíz is.)
• Ezután átment simán a műszakin is. (Meg is jegyezték, hogy olyan halk az alapjárat, hogy azt hitték először, hogy nem is jár a motor: nem ráz, nem dadog, nem csörög.)
• Motormosást és alvázmosást is kapott, hogy lássuk a fentiek cserélése nyomán is folyik-e valahol az olaj, bár nem szabadna neki. Egyelőre (kb 1500 km óta) sehol semmi olajfolyás sem. Minden száraz, bár a burkolatokat nem teszem vissza, mert még tesztüzem van.
• Az olajat sem eszi, nem úgy mint az izmosabb társa, azaz az M54-es motorkódú 30i-m. Az olajjeladó (ami természetesen jó, nem úgy mint korábban) eddig egyszer sem villant fel narancssárgán, a nívó koppra ugyanott van, ahol akkor volt, amikor megkapta a friss olajat.
• A lámpákból az időközben félig elhalálozott, illetve hol világító, hol nem, CCFL Angel Eyes karikákat is kivettem. Már elmúlt az az időszakom, amikor szépnek láttam ha bent vannak ilyen, amúgy nem gyári felszerelés részét képező "extrák". (Amúgy a CCFL egész sokat bírt: kb. 4 évet, és fénykorában nagyon mutatós volt. Lásd fentebbi képek.)
• Természetesen itt is volt kábelszakadásom, csak itt nem a rendszámvilágítás ment el, hanem a hátsó csomagtérajtó üvegén lévő mikrokapcsoló nem működött. (Ez a bal oldali kábelvezeték-kötegben bekövetkezett szakadás, nem a jobb, mint a rendszámnál. Lásd utóbbit itt.)

Az autó tehát ismételten hibakódmentes, csakúgy mint anno nálam. Ami zavar, hogy a váltógomb egy kicsit kopottas (már nálam is az volt, de a plusz 40.000 km megtette a hatását) így szerintem felújíttatom. 

A fenti történések és beavatkozások képekben

Ez a kép nemsokkal a megérkezés után, 2017. 06. 16-án készült. Ekkor még üzemképtelen volt. Indítózni indítózott, de a motor nem indult.

A beltér így nézett ki, amikor én először megpillantottam. Az ülés nem lett kiülve (nálam sem volt), sehol egy szakadás. Kormány bőrözése rendben, a kartámaszé is. Roló nincs elszakadva. Amúgy pedig minden működik: rádió, fényre sötétedő tükör, ülésfűtés, deréktámasz, ablakemelők.

Ez már a megbontott, de még eredeti MARcsi szív. Nem sokkal ezután ez ki is került a helyéről.

Ez pedig már az új szív. Azon nem lepődtem meg, hogy ez is tiszta olaj volt, hiszen egyértelmű volt, hogy az utolsó időkben már a tömítések cseréjét nem végezték el. (Ezt azonban gyönyörűen ki lehetett olvasni a szervizpapírokból is: amikor műszakiztatták, vagy olajat cseréltek, vagy javították, mindig felhívták a figyelmet, hogy csöpög itt-ott az olaj.) 

A paraméterek abban az autóban, amiből jött végül a motor.

Itt már új motorral, de még nem készen: lambdaszondával és légtömegmérővel akadt egy kis problémánk, így egy ideig még a szerelőnél volt.

Amikor végre kiszabadulhatott a szerelői udvarból, utána természetesen tőlem kapta meg az első mosást, mint ahogy anno az utolsót is.

Lényegében ezután újra végigmentem azokon a stációkon, amiken anno 2012-ben. Itt éppen alváz és motormosáson.

Itt már a mosott motor.

Itt pedig a lemosott burkolatok. Van miből válogatni, hiszen a bontott motorról is jöttek le burkolatok.

Tőlem kapta meg a belső nagytakarítást is. Ráment egy napom, de élveztem! 

Itt az ominózus kábelszakadás, ami miatt nem működött az ablak nyitása az üvegen lévő gombnyomásra. (Kulcsról működött, mivel akkor nem a mikrokapcsoló nyitja.) A ludas amúgy a kis piros vezeték volt.

Mivel két komplett motorom volt, így rengeteg segédberendezés megmaradt, úgy mint például: 

Generátor, olajszűrőház és hőcserélő, vízpumpa szervószivattyú, klíma kompresszor, injektorok, trafók, Vanos solenoid szenzorok, pillangószelep, vákuum szivattyú vezetékével, EGR, vezérműtengely jeladók, valvetronic érzékelő, vanoskerekek.

Természetesen ezeket mind eltettem, hiszen nincs is annál jobb, amikor van valami polcon, nem kell egyből bontóba, vagy boltba menni. Itt éppen a 4 db trafót látjuk, amikből már anno nálam is ment tönkre egy. De jó lett volna akkor is, amikor az enyémből kihalt, ha egyből tudunk betenni egyet, nem kellett volna 5 napot várni egy cseredarabra.

Ilyen is halt ki az enyémben, nos, most van kettő plusz példány tartalékba. (Vanos Solenoid szenzorok) 

Ez a lánc (és láncvezető) jött ki abból a motorból, ami bekerült a MARcsiba. Nem volt még megnyúlva, de biztos, ami biztos kicseréltük. A láncfeszítő kerék (cikkszám: 11317502180) nincs a képen, de az is cserélésre került természetesen.

A fentiek a robbantott ábrán. Amit cserélni kell megelőzés képen az a pirossal és narancssárgával bekarikázott részek. A piros van egy szettben általában, és a kis feszítőkerék külön. A szerelést bízzuk szakértőkre, aki már csinált ilyet!!!

Légszűrőház (benne a légtömegmérővel). Olyan sikeresen és ügyesen tette fel a "szerelő", hogy a szíj görgője ledarálta a ház falát. (Pirossal bekarikázott rész.) Természetesen ezt is cserélni kellet. 

Ezt csak mint érdekesség tettem be: ugyanis ez volt a 318ci-ben. Azaz sportlégszűrő. 

Őszinte leszek, nem vettem észre semmi különbséget, hogy ezzel jobb lenne, mint a simával.

Erre amúgy akkor bukkantunk, amikor kicseréltük a légszűrőt, hogy "jé, ebben nem is mezei légszűrő van!". (Eltettem, és hozzáadom ajándékba az autóhoz. Ha valaki akarja beteszi majd.)

Le volt programozva az olajjeladó, pedig a tulajdonosának azt, mondták, hogy cserélve lett. Lehet, hogy kicserélték de nem jóra, és hogy ne világítson sárgán, ezért le lett programozva, hogy ne figyelje. Persze ez is csak utólag, már nálunk derült ki. Azaz, ha ette/elfolyatta is az olajat a tulajdonos erről nem is szerezhetett tudomást, hacsak nem nézte sűrű időközönként a motorolajszintet. 

Így, egy dobozban jött meg mindazon papír, illetve 3 kulcs, amit én anno odaadtam a MARcsihoz. Így teljes lett az egykori csomag. (Lásd: itt)

Ezek pedig itt mind az új motor papírjai. Jó 3 órám ment rá mire végigböngésztem és sorrendbe tettem, illetve mire összeállt a kép a korábbi szerviztörténetről. 

Jövő

MARcsi újra az utakon! (Mögötte a számtestvér MAR rendszámú Audis kolléga. Nem hittem volna, hogy valaha fogom még őket együtt látni!) 

Noha szinte a lehetetlennel határos módon a MARcsikám visszakerült hozzám, ennek ellenére hosszabb távon mégsem tervezek vele. Azaz tervezek, de úgy, hogy nem nálam/nálunk van, hanem a közeli környezetemben. Ugyanis egy 4. autó, és egy 3. BMW már meghaladja a kapacitást, azaz nincs elég fenék, ennyi lóhoz. (Hárman vagyunk, és van három autó is.) Egyelőre úgy tűnik, hogy 2 olyan potenciális vevő is van, aki át illetve megvenné. Ennek azért örülnék, mert akkor tényleg nem kerülne messzire tőlem, és hacsak kedvem szottyan rá, akkor láthatom, illetve tudom, hogy akikhez kerülne ott is megbecsült családtag lenne, illetve gondos kezek figyelnének rá.

Viszont még egy ideig biztosan nálam marad, hiszen ha már megadta a sors, hogy visszakerült a családba, akkor egy ideig még nem engedjük el. :-)